A sárkány, amely elől menekülünk
A sárkány évszázadok óta a félelem archetípusa. De talán nem is a mesékben él igazán, hanem bennünk: a saját belső világunk mélyén. A sárkány nem más, mint mindaz, amitől tartunk, amit elnyomunk, amit nem akarunk látni – mégis meghatározza a döntéseinket, a kapcsolatainkat, az életünket.
A sárkány a belső félelmeink jelképe
Ha nincs önismeretünk, észrevétlenül is menekülünk valami elől. Rohanjuk végig az életünket, dolgozunk, túlélünk, kapcsolatokba kapaszkodunk, vagy épp elmenekülünk tőlük – csak hogy soha ne kelljen találkoznunk a saját sárkányunkkal.
És hogy mitől félhetünk?
A haláltól, a veszteségtől, a kudarctól, a magánytól, a szégyentől, a tehetetlenségtől, a bizonytalanságtól. Félhetünk a betegségtől, a szegénységtől, a bántalmazástól, a kirekesztéstől, a megcsalástól, az árulástól. A lista végtelen, és mindenkinek megvan a saját sárkánya.
A félelem azonban nem mindig ordít. Sokszor csendben kísér.
A döntéseinkben. A szokásainkban. Abban, amit nem merünk kimondani. Abban, amit túl korán feladunk – vagy amit túl sokáig tartunk.
A menekülés addig tart, amíg működik
Életünk egy pontján azonban eljön egy válság, egy törés, egy helyzet, amelyet már nem lehet kikerülni. Ilyenkor bukik meg a menekülés stratégiája. Ez lehet:
- egy válás,
- egy szeretett személy elvesztése,
- egy kudarc vagy bukás,
- vagy egy váratlan diagnózis, amely felforgatja a világunkat.
Ilyenkor a régi megoldóképletek már nem működnek. Már nem tudunk elrohanni. Ott maradunk a sárkány előtt – fegyvertelenül, kifáradva, őszintén.
Az önismeret: találkozás a sárkánnyal
Az önismeret útja nem arról szól, hogy legyőzzük a félelmeinket.
Sokkal inkább arról, hogy felismerjük őket, megértsük őket, és végül: megszelídítsük.
A félelmeink nem ellenségek. Üzenetek.
A sárkány nem azért tűnik fel az életünkben, hogy elpusztítson, hanem hogy megmutassa: van valami, amit ideje meglátnunk.
A szembenézés fájdalmas lehet, de felszabadító. Mert amikor elkezdjük megérteni önmagunkat – a félelmeink gyökerét, a mintáinkat, a múltunkat –, a sárkány veszít az erejéből. Lassan már nem üldöz, hanem vezet. Nem rombol, hanem tanít.
A sárkány baráttá válhat
A legfontosabb felismerés, hogy nem legyőzni kell, hanem megérteni.
Elfogadni a jelenlétét, és nyíltan szembenézni vele.
Amikor ez megtörténik, a sárkány már nem akadály, hanem erőforrás lesz: mélyebb önismeret, nagyobb bátorság és tisztább élet forrása.
És amikor ez megtörténik, a sárkány többé nem akadály lesz, hanem erőforrás: mélyebb önismeret, nagyobb bátorság, tisztább élet.