Az életközepi válság fogalma a pszichológiában
Az életközepi válság egy természetes pszichológiai állapot, amely általában a 35–55 év közötti életszakaszban jelentkezik. A pszichológusok szerint ez az időszak egyfajta fordulópont: az ember szembesül azzal, hogy az életének jelentős része már mögötte van, és felmerül a kérdés: hogyan szeretném eltölteni a hátralévő időt?
Miben különbözik a krízis más életszakaszok kihívásaitól?
A tinédzserkori identitáskereséshez vagy a fiatal felnőttkori döntésekhez képest az életközepi válságban az a különleges, hogy itt már nem a „lehetőségek” dominálnak, hanem a „mi maradt el, mit mulasztottam el” érzése. Ez gyakran együtt jár az öregedés első jeleivel és a halandóság tudatosulásával.
Az életközepi válság leggyakoribb jelei
Érzelmi tünet
Állandó elégedetlenség az eddigi életúttal
Szorongás, nyugtalanság, motivációhiány
Identitásválság, amikor az ember nem tudja, ki is ő valójában
Fizikai és viselkedésbeli jelek
Hirtelen életmódváltás (pl. sportolás elkezdése, új hobbik)
Kockázatkereső viselkedés (extrém sportok, impulzív döntések)
Fiatalság visszaszerzésére tett kísérletek
Kapcsolati változások
Párkapcsolati problémák, gyakori viták
Válások megnövekedett aránya ebben az életszakaszban
Új, intenzívebb kapcsolatok keresése
Miért alakul ki életközepi válság?
Az idő múlásának tudatosulása
Az öregedés első jelei, egészségügyi problémák vagy a szülők elvesztése rávilágítanak arra, hogy az élet véges.
Beteljesületlen álmok és célok
Sokan ilyenkor jönnek rá, hogy nem valósították meg fiatalkori álmaikat, és egyfajta „időszorításban” érzik magukat.
Családi élet változásai
A gyerekek kirepülése után üresség keletkezhet a családi életben.
Munkahelyi és karrierbeli tényezők
Karrier stagnálása, kiégés, vagy az érzés, hogy nem értékelték eléggé az erőfeszítéseket.